Hajós városa az Alföldön, Bács-Kiskun megye déli részén Kalocsától dél-keleti irányban 20 km-re, Bajától észak-keleti irányban 30 km-re helyezkedik el.
   A város területe 8990 ha, ebb?l 289 belterület. Népessége 2005-ben mintegy 3400 fõ. A település 1970 óta nagyközség, a Habsburg idõkben mezõvárosi és vásártartási joggal rendelkezett.

  Városi rangot ismét 2008. július 1-én kapott.
A Duna régi medre árterületére épült településtõl keletre húzódó földtani törésvonalon egy agyagos domborulat alakult ki, elválasztva egymástól a szõlõ és gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas homokos, illetve az elsõsorban takarmánynövény termesztésre használt kötöttebb talajú területeket.
   Hajóstól 3 km-re helyezkedik el a hangulatos pincesorairól méltán ismert Hajósi-Pincefalu, amely mintegy 1300 löszbe vájt borospincéjével egyedülálló népi építészeti látnivalót kínál az idelátógatóknak. A Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedõ löszbevájt alsópincék alkotnak. Egybefüggõen ez a legnagyobb a maga nemében. A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messzeföldön híresen jó borok felejhetetlen élményt nyújtanak az idelátógatónak. Jellemzõ fajták Cabernet, Kékfrankos, Kadarka, Szürkebarát, Cserszegi Fûszeres. A pincefalu kialakulása egyidõs a várossal. Az 1980-as évek óta sok pince át lett alakítva vandégfogadásra alkalmassá, illetve sok ilyen épült újonnan.
A városközpont egydülálló barokk épületei (kastély, templom, parókia, gyógyszertár, elemi leányiskola, egyesületek háza) napjainkra szépen megújultak a város és az egyház összefogásának eredményeképpen. 2003-ban lett átadva a sváb helytörténeti ház (Heimatmuseum) egy eredeti állapotára felújított és berendezett korabeli lakóházban.
    A településrõl kerékpárúton lehet eljutni a Pincefalu alatt elhelyezkedõ tájvédelmi körzet területére, ami a Kiskunsági Nemzeti park része.
    A szõlõtermesztés és borkészítés fontos szerepet játszik a hajósi családok életében, annak szerves része. 1982 óta minden évben május végén kerül megrendezésre a nemzetközileg ismert Orbán Napi Borünnep színes forgataga a bor védõszentje, és elsõsorban a vele dolgozó emberek tiszteletére. Itt megmutatkozik a hajósi emberek vendégszeretete, amely egész évben nyitott ajtókkal fogad mindenkit.
   A ókorból avar település és temet? maradványi kerültek elõ a mai Pincefalu alatti részen.  A település nevét 1366-ban említi elõször oklevél, azonban a török idõk alatt elnéptelenedik. A település sváb lakosságának õsei a 18. század elsõ felében lettek betelepítve a mai Baden-Württemberg tartományból az ekkor lakatlan, mocsaras részre. Ezután alakult ki a barokk központ. A templom fõoltárán elhelyezkedõ csodatevõnek tartott középkori Mária-szobor valódi ritkaság hazánkban.
    Hajós történetének legsötétebb eseményei 1946-ban történtek 450 német család kitelepítésével. Helyükre felvidéki magyarok, valamint Püspöknádasd és Hidas sváb családjai kerültek.

Nevezetességek

   Hajós város büszkesége a mintegy 1300 présházból álló Pincefalu.
A város ünnepe is a borhoz kapcsolódik, ez a minden év május utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülõ Orbán Napi Borünnep, aminek kulturális programjai sokezres érdeklõdõt vonzanak.

   A település történelmi központja a Köztársaság tér, amelynek barokk épületei kisvárosias hangulatot árasztanak. Ezen épületek az alábbiak:
A Szt. Imre római katolikus templom 1728-ban épült barokk stílusban, oldalhajókkal 1879-ben egészült ki. Fõoltárán Szûz Mária fából készült 1 m magas szobra található, amelyet az Óhazából hoztak magukkal a betelepülõk. A elötte történt gyógyulások miatt csodatevõnek nevezett szobor a XVI. századból származik.
A római katolikus plébánia a XVIII.sz. elején épült késõbarokk stílusban.

    A templom melletti gondozott parkban lévõ Kálvária 1881-ben létesült, Zsolnay kerámia stációkkal 1934-ben lett ellátva.

A második világháború utáni lakosságcsere során betelepített felvidéki magyarok egy része református vallású volt. Idekerülésükkor kapták a mai Egyesületek Háza épületét imaháznak, majd 1987-ben az épület mellett új imaház épült.

A volt érseki vadászkastélyt 1739-ben építette a kalocsai érsek. Négy, arányos saroktornyát 1767-ben emelték. Késõbb Haynald Lajos érsek árvaházzá alakította, ami 1954-tõl állami nevelõotthon lett. 2010-ben a megyei önkormányzat úniós támogatással és saját erõvel újította fel, hogy ismét régi pompájában tündököljön. Féltett kincse Mária Terézia és férje, valamint szülei egészalakos portréja, amik egy németalföldi mester munkái.

    A patika épületét 1912-ben Koos Károly tanítványa tervei alapján eredetileg lakóháznak és takarékpénztárnak építették. Az elötte lévõ parkban található Nepomuki Szent János szobra, amelyet 2003-ban újított fel a község.
A központ büszkesége két hatalmas platánfa, melyek alatt egy patak folyik. Ezek tövében található a nyolcvanas évek közepén épült református imaház, ami egyben szolgálati lakás is.
A mai Egyesületek Háza 1905-ben érseki gazdatiszti lakásnak épült. Késõbb lakás és az új átadásáig református imaház volt.
A Köztársaság teret egy üzletsor zárja, mely korábban kántorlakás és iskola volt. Az eredeti épületet 1842-ben emelték. A leányiskola elkészültétõl kezdõdõen ez lett a fiúiskola. Késõbb az általános iskola alsó tagozatának épülete a kastély melletti, korábbi elemi leányiskola lett, ami 1910-ben épült. Az iskola felsõtagozatának épületei az egykori érseki kastély parkjának területén épültek 1963-ban és 1978-ban.

   A városháza a központtól kb. 300 m-re található a gyönyörûen parkosított széles, osztottpályás úttestû Rákóczi utcában. Az épületet 1895-ben 10,800 forint közadakozásból építették a falu akkori lakói.

   A napköziotthonos óvoda 1957 óta mûködik jelkenlegi épületében.
A Mûvelõdési Ház belsõ tere sok ember csodálatát váltja ki  eklektikus kialakításával. A volt szocialista design,  - ami 1963-ban épült - a kilencvenes évek elején adta át a helyét a mainak.

 GALÉRIA